Róma és a barbárok a velencei Pazzo Grassiban. Kiállítás: a római birodalom kortárs emlékei. Kiemelkedik egy vizigót korona.
A római birodalom két hullámban ismerkedett meg a babár germánok különböző törzseivel. Először a Skandináviából és a Balti-tenger partvidékéről érkező vikingek kisebb csoportjai jelentek meg a limes mentén a 2. század folyamán. Az első források azonban még korábbról származnak, hiszen maga Julius Caesar emlegeti őket a gallokkal vívott háborúiról szóló könyvében. Tacitus már önálló művet szentel nekik, s e könyv címe: Germania. Mindkét szerző lejegyezte róluk, hogy elsősorban állattenyésztéssel, szarvasmarhatartással foglalkoznak, a földművelés, az árpa, rozs és tönkölybúza termesztése az asszonyok, gyerekek és az öregek feladata. A nemzetségek közös tulajdonként kezelték a földeket, évente új földet osztanak ki a közösség tagjai között, az előző évit parlagon hagyták addig, amíg vissza nem nyerte termőképességét. Miután föld volt bőven, ezért a földbirtok nagyságát az határozta meg, hogy a család mennyit volt képes megművelni.
Velencében a Római birodalmat ostromló, majd elsöprő barbárok tárgyi emlékeinek legjavát rendezték kiállítássá
Első oldal, első hely 